• A sziget

    A sziget

    A sziget 

    A sziget

     

     

    Akadt egy hely nem oly rég,mely az álmok szigete volt. Egy kis zárt magán sziget,ahová csak egy valaki juthatott el. A sziget nem volt hozzászokva,hogy bárkit is érdekelheti a jelenléte. Ez az egy valaki viszont felfigyelt erre a kis magányos helyre. Időnként visszalátogatott és egyre mélyebbre merészkedett a sziget belseje felé. Tetszett neki ez a sziget,mely elvarázsolta és magával ragadta. A sziget nem csak megszokta a jelenlétét,hanem már egyenesen kívánta. Minden alkalommal kissé besötétedett mikor egyedül maradt. Viszont érezte,hogy hamarosan újra ragyoghat. Az időnkénti visszatérést felváltotta a napi rendszeresség. Egyre több időt töltöttek egymás társaságában. A sziget ráébredt milyen jó érzés valakit beengedni minden zugba. Szívesen nyílt meg egyre jobban minden alkalommal. Vágyott a társaságra és akit régen látogatónak vélt,a szívébe zárta. Kölcsönös volt az érzés,a sziget teljesen megváltoztatta az eleinte félénk odatévedőt. Azon vették észre magukat,hogy már minden szabad időt együtt töltenek. Élvezték egymás felfedezését,szeszélyeit,gondolatait,félelmeit. Már nem tudtak meglenni egymás társasága nélkül. A lelkeik egybeolvadtak és közös célokat akartak. Már mindketten tudták,hogy mit akarnak és egyre nagyobbakat álmodtak. Szépen alakultak a dolgok,egyre boldogabbak voltak. Úgy érezték innentől már nagy baj nem akadhat. Tévedtek... Nem számoltak a sziget és környezete szeszélyeivel és sötét oldalával. Az addig oly békés szigetet körülvevő víz egyre nagyobb hullámokat emelt. Már nem csak a partot mosta. Egyre beljebb hatolt a szigeten és károkat okozott. A sziget óvni akarta a társát,ezért hazaküldte a biztonságba. Végzetes hiba volt ez. A szíve megszakadt,jelképeként pedig felébredt az addig szunnyadó vulkán. Nem volt visszaút,nem volt az a hullám,mely visszahűtené. Hiába tért vissza a társ,nem aludt vissza a vulkán. Rövidebb időkre meg-megpihent ugyan,de érezhető volt a katasztrófa. A sziget féltette a társát,ezért minden alkalommal elküldte,újra és újra. Hiába akart ezzel jót tenni és életet menteni,ezzel semmisített meg mindent. Hiszen a társ nélküli sziget egyre kevésbé uralhatta a vulkánt. El is érkezett a nap,mely örök nyomokat hagyott hátra. Nem volt visszaút,nem volt megállás,kitört a vulkán és eltüntetett mindent. Mindent mi nem oly rég csodás volt,mindent mit felépítettek,amitől boldogok voltak. A szigetet elhagyta a társa,nem volt más választása,az életet kellett választania. Így is súlyos sérüléseket szenvedett,csak remélni lehet,hogy nem végzeteseket. A sziget mely egykor az álmoké,a közös álmaiké volt,így tett tönkre mindent. Félelmében és túlzott óvni akarásában megsemmisítette azt a szigetet. Élettelen lett,más nem is lehetne,hiszen a szíve a társa lett,akit elüldözött végleg. Újra pompázna és ragyogna már a sziget,ismét megadna mindent mint régen. A vulkán kitombolta magát,a hullámok is lecsendesedtek. Adottak lennének a feltételek a sziget megújulásához. Persze mindez szív nélkül lehetetlen,a szív pedig elment,mert a sziget elüldözte. Kitépte saját szívét és eldobta,hiába bánja. Oly sok mindent másképp csinálna,de a megtörtént dolgokon nem változtathat. Az álmok szigete így tette tönkre a közös álmokat,mellyel óriási sebeket okozott. Üresen áll és a társáért aggódva,Őt visszavárva hánykolódik magányosan. Megtépázva,romokban hever,sivár látvány,ez igazi rémálomsziget. Vágyakozik és remél,hátha újra kivirágozhat. Talán nem késő ismét életet lehelni eme helybe. Megújult és közös erővel ismét felépíthetnének mindent. Még ha jelenleg oly gyengék és sebesültek is az átélt dolgoktól. Gyógyító hatással lehetnének egymásra. Egykor megvolt a bizalom és minden ami a boldogsághoz kell. Akkoriban is voltak sebek,igaz nem egymásnak okozták azokat. Miért ne lehetne ezeket a sebeket is közösen gyógyítani az életet és békét helyreállítani? Ha egykor ment oly sok sikerrel,mely boldogsághoz vezetett,ismét menne. Nehezebben és hosszabb ideig tartana nyilvánvalóan,hiszen túl nagy a sérülés. Viszont ha még fontos ami nem oly rég az volt,akkor nincs más mint félretenni a félelmeket. Nem egyszerű dolog,kicsit sem az,mérlegelni kell a dolgokat és dönteni a jövővel kapcsolatban. A sziget már tönkretett mindent,amit csak lehetett,a vulkán kitombolta magát örökre. Elpusztított minden életet,megsemmisítette azt ami szent volt előtte. Megtanulta a sziget egy életre,hogy mit veszített el a tetteivel. Mindent mi boldoggá tette,mi fontos volt neki,mindent amitől az álmok szigete lett. Nem teheti már ezeket a dolgokat meg nem történtté. Csak magát okolhatja mindenért,amiért nem becsülte meg azt ami volt. Cselekedett és csak utána gondolkozott,ez végzetes hibának bizonyul. Azóta szép lassan telik az idő,de a sziget csak vágyakozik és remél. Nem telik el perc,hogy nem a társát várná vissza az újrakezdés reményében. Tudja,hogy ez lehetetlen,hiszen majdnem végzetes sebeket okozott. Csak a társ lélek jelenléte és ereje mentette meg saját magát a tomboló szigettől. Így a sziget tudja,hogy a társ ezt egy életre megjegyezte és tanult belőle. Mégis remél a sziget,hogy a társ is vágyik még a régi emlékek felélesztésében. Az újjáépítés lehetőségében,a boldog közös élet kialakításában és az álmok megélésében. Csak a társ tudja,hogy mit fog tenni és miért. Talán nem lesz még késő,és nem hegesedik bele a sebekbe a gyűlölet és félelem. Ezek ellen is tenne a sziget,hogy ne így legyen,de szív nélkül ez lehetetlen. Jelenleg élettelen és csak a reménynek köszönhetően nem pusztult el teljesen. Nem jó ez a sziget semmire ilyen formában,teljesen hasznavehetetlen,felesleges. A régi teljesen más volt,maga a csoda,életerő,vidámság,boldogság volt rajta. Két lélek tartotta és alakította ki azt a helyet olyanná amilyen volt. Nem volt lehetetlen és nem volt fájdalom,csak boldogság és célok valamint közös álmok. Az álmok szigete a két lélek közös boldogságának és céljainak gyümölcse. Lennék újra az a sziget.. Minden hibám és szörnyű tettem,a végzetesnek tűnő katasztrófa ellenére. Lennék újra az a sziget.. A jelenlegit már csak a remény tartja a felszínen. Majd kiderül meddig.. Jelenleg viszont: Lennék újra az a sziget..

    Tales 

     


  • Commentaires

    Aucun commentaire pour le moment

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Ajouter un commentaire

    Nom / Pseudo :

    E-mail (facultatif) :

    Site Web (facultatif) :

    Commentaire :